Lengyelhon

Kelet-Európa

Kelet-Európa

"Üzenet Putyinnak": Tyihanovszkaja újra az Orosz Föderáció elnökéhez fordult

2020. október 16. - Pjotr Pavlovics

"Üzenet Putyinnak": Tyihanovszkaja újra az Orosz Föderáció elnökéhez fordult

Belorusszia ex elnökjelöltje Szvetlána Tyihanovszkaja arra kéri Oroszország vezetését, hogy "ne avatkozzon bele" a Belorusz helyzetbe és engedje meg az ország lakosságának, hogy "maguk intézzenek mindent".  .Ezt a Tut.by.-nak adott interjújában jelentette be.

"Mindig azt mondtuk, hogy mi nem vagyunk Oroszország ellen és ezt Oroszországban is, gondolom, megértik.  .De én, vagyis a beloruszok nem vagyunk hajlandóak tárgyalni Putyinnal arról, hogy önök eltávolítják Lukasenkot, és mi átadjuk önöknek az országot. Nem,semmi esetre sem.  Arról tárgyalunk, hogy Oroszország ne avatkozzon Belorusszia ügyeibe és tegye lehetővé hogy saját magunk dönthessünk a jövőnkről" - mondta Tyihanovszkaja..

Szavai szerint Belarusz "nem távolodhat el" Oroszországtól és nem tervezik, hogy "falat építenek" a két ország között.

"Eljön a következő okos elnök és eldönti, mit tegyünk Oroszországgal, mely területeken kell fokoznunk az együttműködést, és melyek azok, ahol magunk boldogulunk. Nekem Putyinhoz egyelőre egy üzenetem van: hagyja, hogy mindent magunk csináljunk"--jelentette ki.

Korábban Tyihanovszkaja azért kritizálta Vlagyimir Putyint, mert "Lukasenkot támogatta, nem a belorusz népet".

Az eredeti cikk linkje:

https://gorod24.online/simferopol/news/156023-odin_messedj_k_putinu_tihanovskaya_vnov_obratilas_k_prezidentu_rf.html

Fordította: Halász Péter

 

 

 

 

Lukasenko sosem feledkezett meg az egyszerű beloruszokról--izraeli vélemény

Lukasenko sosem feledkezett meg az egyszerű beloruszokról--izraeli vélemény

Jeruzsálem,  19.08.2020, 19:25

Itt az ideje Belorussziában bevezetni a hadiállapotot, hogy véget vessenek a társadalmi hisztériának. A továbbiakban Alekszandr Lukasenko elnöknek nyomozást kell elrendelnie és le kell lepleznie a közvetlen közelében levő árulót, vélekedik Vlagyimir Ruzsanszkij (Владимир Ружанский) történész.

Alekszandr Lukasenko Foto:Natalia Fedoszenko/TASZSZ(:Наталия Федосенко / ТАСС)

Első látásra a helyzet Belorussziában több, mint furcsa. Hiszen 26 évig, teljes huszonhat évig, a beloruszok meg voltak elégedve bátykájukkal (бацька--apa beloruszul--a ford.).  Hát, hogyne!  Hisz Alekszandr Grigorjevics nem csak meg tudta őrizni a belorusz ipart és mezőgazdaságot, de képes volt korszerűsíteni is a helyi termelést.  Még többet mondok:ha valahol mára megmaradt a középosztály, akkor ez Belorusszia.

Senki nem akadályozza meg a beloruszokat, hogy kereskedjenek, mondjuk ingatlanokkal, vagy saját vállalkozásba kezdjenek, gyártsák és eladják termékeiket. Mi több, a belorusz elnök és  kormánya ezekben az években, évtizedekben nem kevés erőfeszítést tett az export növelésére a helyi gyártás rovására.  Nem mélyülök most el a részletekben, de Lukasenko sikeresen integrálta a szovjet örökségként kapott szocialista rendszer, és a nyugati rendszer legjobb vonásait.

Igen, ő két évtizedig a posztszovjet térségben a leginkább oroszbarát politikus volt és maradt. Így is lehet mondani.  De talán másoknál jobban látta Belorusszia perspektíváit Oroszország nélkül? Milyen rossz ez a Lukasenko --nem rohant az EU-ba, nem akarta, hogy Belorusszia Kelet-Európai Thaiföld legyen, mint az egykor virágzó Lettország.

Ez a két összetevő volt a posztszovjet térség Kazahsztán után talán legsikeresebb országa, Belorusszia sikerének alapja.

Miközben az ország gazdasáságával foglalkozott, a bátyka sosem feledkezett meg az egyszerű beloruszokról, és  a természeti kincsekben egyáltalán nem gazdag országban, talán a gazdasági érdekek ellenében is, mesterségesen munkahelyeket teremtett.   Még új évszázad kezdetén Belorussziában éltem. Oroszországgal összehasonlítva megdöbbentő volt a különbség. Igen, a nép szerényen élt, ugyanúgy , mint Oroszországban, de lépten-nyomon gyógyszertárakat és megszámlálhatatlanul sok boltot lehetett találni. Viszont  nem láttam egyetlen koldust sem, pláne nem hajléktalanok sorait, akik, mint Moszkvában, a hideg télen a cókmókjukkal az aluljárókban álldogáltak, hogy egy kicsit felmelegedjenek. Minszkben szó szerint minden lépésnél rendőrbe botlott az ember-- a bátyka óriási számú fiatalembernek adott munkát, azoknak, akik a komor kilencvenes években faluról a fővárosba özönlöttek. Többek közt a rendőrség is nagy munkaerő felvevő volt.

Mindezt azért írom, mert ha figyelembe vesszük Lukasenko valamennyi érdemét, melyet a népe érdekében tett, akkor legalábbis furcsának tűnik a beloruszok kívánsága, hogy az ismert és bevált politikust valami bloggerre cseréljék. 

Tán csak nem nem butultak el és nem estek amnéziába a beloruszok annyira, -- hiszen a kilencvenes évek a volt szovjet köztársaságokban még a harmadik generációnak is visszaköszönnek--, hogy hirtelen elhatározták, hogy mindent elveszítenek:a munkahelyeket, az ország stabilitását és biztonságos fejlődését?  

Azonban vannak még új tényezők, melyek közül a legfőbb--a narancsforradalmak technológiájának gyors fejlődése.

A belorusz és ukrán események összehasonlítása teljesen értelmetlen, mivel a beloruszok és ukránok másképp éltek az utóbbi évtizedekben. A korrupcióba és törvénytelenségbe belefáradt ukránok tömegesen törekedtek Európába. A beloruszok bölcsebbek voltak, ezért nem utasították el se Oroszországot, se Európát.  A "vagy-vagy" számukra nem elfogadható.

Ezzel együtt, az ukrán és belorusz események sémája nagyon hasonló. Tiltakozásokra bármolyen ürügy jó lett volna, de a választások-az az esemény, melyet Lukasenko ellenfeleinek egyszerűen bűn lett volna nem kihasználni. A demokratikus választások nagyon sikamlós ügy, mert mindig akadnak, akik tiltakoznak az eredmények ellen. És a belorusz tüntetések, melyekre, mintha vezényszóra mozdultak volna, nem kevés, hasonló akciókra alaposan felkészített, fizikailag erős fiatal ment ki, lehet, hogy eredménytelelenül végződtek volna.

De itt működésbe lépett egy még fontosabb tényező: a hatalom erőszakos fellépése. Ráadásul az erőszakosság  csak a kisebbik baj. Az igazi baj Lukasenko és kormánya számára az, hogy ez az erőszak egyáltalán nem szelektált.  Vagyis ahelyett, hogy a tömegből kiemelték volna a provokátorokat, a rend helyi őrei magával a tömeggel bocsátkoztak megalkuvás nélküli háborúba. És ekkor a  felkészült ellenzékiek által  irányított tömegben, azonnali metamorfózis jön létre: az ellenzéki harcosok a petárdákat virágcsokrokra cserélik és a fizikailag erős, edzett fiatalemberek helyét békeszerető nők foglalják el, akik láttán az éhes farkasok is megszelidűlnek.

A nőket és virágcsokrokat ábrázoló képkockák láttán a világ megfeledkezett arról a 127 rendőrről, akik az ellenzékkel való összecsapásokban sérültek meg. És mi az a 127 sérült rendőr ahhoz az ellenzékihez képest, akit a saját maga által készített szerkezet robbantott fel.?

Egyébként ha összehasonlítjuk a belorusz rendőrséget amerikai, francia és brit kollegáikkal, akkor ebből az összehasonlításból a nyugati rendőrségek aligha jönnek ki győztesen! Vagy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek? Azonban ezek a számok és tények már semmit sem változtatnak: a hatalom túllépett a jogos önvédelmen és aki még tegnap Lukasenkora szavazott, ma már bűnösnek tartja.

Személy szerint engem nagyon érdekel a kérdés: ki adta ki ezt a bűnös parancsot, hogy válogatás nélkül mindenkit lefogjanak és üssenek? Lukasenkó? Ebben erősen kételkedem-- egy ilyen tapasztalt, mi több, népét és hazáját szerető politikus aligha adhatott ki ilyen parancsot. Ez az ellenség parancsa, Lukasenkó közvetlen környezetének patkányaitól. No és mit tett Belorusszia elnöke a tragédia után? Ahelyett, hogy kinyomoztatta volna a tragédia okait és leleplezte volna környezetében a patkányt, vagy talán patkányokat, a gyárakba megy, megmagyarázni a munkásoknak, hogy a jelenlegi hatalom jobb a dolgozóknak, mint az ellenzék. 

így szorította a bátyka saját magát  sarokba.  A kialakult helyzet Lukasenko számára rendkívül bonyolult, talán még katasztrofális is, de mégsem reménytelen. Az elnök határozottan tartja magát.

Itt az ideje az országban bevezetni a hadiállapotot a célból, hogy azonnal véget vessenek a társadalmi hisztériának.Továbbá az elnöknek el kell kezdenie a nyomozást, de nemcsak azt. Fel kell emelnie a munkások fizetését és ami a fő-- meg kell erősítenie a középosztályt, méghozzá úgy, hogy az oligarchia ne emelhesse föl a fejét. Bonyolult, halaszthatatlan, de teljesíhető .feladatok. Ellenkező esetben a Lukasenkonak adott sakkot nagyon gyorsan matt fogja követni.

Nem tudom ki dolgozza ki a posztszovjet térségben bekövetkező megrázkodtatások technológiáját.Nyilván nem egy ember, hanem egy hatalmas kollektíva, mely a legkülönbözőbb szakmák képviselőjéből áll. Az is nyilvánvaló, hogy ez nem a barátok, hanem az ellenség munkája. De nem tudom nem megadni a kellő tiszteletet az ellenség professzionális és alkotó hozzáállásának az Oroszországgal való geopolitikai szembenállásban, mert nemcsak egy, de több lépéssel előrébb járnak orosz és belorusz ellenzéki kollegáiknál..Ha ez a helyzet a hibrid háborúban létrejött  ész , tapasztalat, tehetség jelenlegi szembenállásában folytatódik, a szláv világra semmi jó nem vár. 

Mint az elmúlt évtizedek mutatták, a paritás megsértése semmi jót nem hoz a világnak.A paritás megsértése káoszt, pataknyi, sőt, tengernyi vért jelent. Ez az elit diadala és az emberek tíz- talán százmillióinak, sőt, akár milliárdjainak szenvedése.

 

Vlagyimir Ruzsenszkij (Владимир Ружанский) történész az Orosz-Örmény egyetem világtörténelmi tanszékének előadója--külön a Realiszt Információs Ügynökségnek.

https://putyin.blog.hu/9999/12/31/lukasenko_sosem_feledkezett_meg_az_egyszeru_beloruszokrol--izraeli_velemeny

A fordítás eredetijének linkje:http://realtribune.ru/news/world/4906?utm_source=24smi&utm_medium=cpc&utm_term=11049&utm_content=3097975&utm_campaign=13449

Fordította: Halász Péter

Partizán hullám:Belorussziában a tüntetők békés párbeszédre hívnak fel

Az "ukrán változat beloruszul: Kedmi rámutatott "moszkva csapdájára", melyet a Nyugatnak állított

16.08.2020 в 23:40tsargrad.tv

Az "ukrán változat" beloruszul: Kedmi rámutatott "moszkva csapdájára", melyet a Nyugatnak állított

 

Jakov Kedmi, izraeli diplomata, a "Nativ" titkosszolgálat volt vezetője rámutatott "Moszkva csapdájára", melyet a Nyugatnak állított fel.Szavai szerint az USA és Európa az "ukrán változatot" akarta megismételni Belorussziában, de elszámították magukat.

Kedmi feltételezi, hogy a nyugati országok, megérezve Alekszandr Lukasenko Belorusz elnök gyengeségét, a korábban Ukrajna számára kidolgozott színes forradalom szcenáriót akarták megismételni, de államcsínyt előidézniük nem sikerült.

Ehelyett maguk ellen hangolták Lukasenkót, a legkisebb esélyét is eltemetve annak, hogy a maguk oldalára csábítsák, és egyben Belorussziát Oroszország felé lökték. A Nyugat ilymódon "Moszkva csapdájába" esett, véli Kedmi.

"Mit értek el ezzel a kalanddal? Az utolsó lehetőséget is elvesztették, hogy Belorusszia valaha is feléjük fordítja arcát"-- idézi az izraeli diplomatát a Szövetségi hírügynökség.

Emlékeztetünk arra, hogy Belorusszia elnöke, Alekszandr Lukasenko szombaton telefonon felhívta orosz kollegáját Vlagyimir Putyint és megbeszélték az országban kialakult helyzetet. Mindkét vezető egyetértett abban, hogy a  feszült minszki helyzet  hamarosan rendeződik.

A nyugati országok mindeközben növelték a Lukasenkora nehezedő nyomást. Az Európai Unió elhatározta, hogy szankciókat vezet be az ország hivatalos személyei ellen.  Litvánia és Észtország megegyeztek, hogy az egyelőre épülőfélben levő BelAESZ-től (Belarusz atomerőmű) nem vesznek áramot. Lengyelország és az USA felszólították Minszket, hogy ismételjék meg a választásokat nemzetközi felügyelők részvétele mellett.

A fordítás eredetijének linkje: https://howto-news.info/ukrainskij-variant-po-belorusski-kedmi-ukazal-na-moskovskuyu-lovushku-dlya-zapada/?utm_medium=referral&utm_source=infox.sg&utm_campaign=exchange

 

A szakértők Hollandia távozását várják az Európai Unióból

Nexit: miért menekül Hollandia Euróbából

A szakértők Hollandia távozását várják az Európai Unióból

Rusztem

 

 

 Európára Nexit vár. Az Európai Unióból kilépő következő ország--Hollandia. A hollandok, akárcsak a britek elégedetlenek az Eu pénzügyi és migrációs politikájával. Az integráció pozitívumai egyelőre felülmúlják a negatívumokat, de nem  kizárt, hogy Hollandia után a többi euroszkeptikus--Svédország, Ausztria, Dánia és Finnország is a távozás mellett dönt--vélik a szakértők.

 Nagy.Britannia még nem távozott véglegesen az Európai unióból-a határidő decemberben jár le-de már egy másik ország készülődik a távozásra--Hollandia. Ezt a folyamatot a Brexit analógiájára, Nexitnek  nevezték. Az angol exit (kilépés) szóhoz hozzátették a Niederland (Hollandia) "N" kezdőbetűjét. Abban már kevesen kételkednek, hogy a Brexitet a Nexit követi, csupán a mechanizmus és a határidők képezik vita tárgyát. Ez különösen nyilvánvalóvá vált az elmúlt héten tartott európai csúcsértekezlet eredményeiből. Akkor fogadták el a 2021-2027 évi uniós költségvetést  és a gazdasági  válságból való kilábalás  Next Generation EU tervét. A döntéshozatal folyamata majdnem öt napig tartott és hajnalig tartó viták, az állam- és kormányfők számtalan kompromisszuma és olykor asztalcsapkodás kísérte.

 

A csúcstalálkozó végeredményben megmutatta mennyire különböző érdekeket védenek az Eu tagjai.

 

 A csúcstalálkozó fő kerékkötője Hollandia miniszterelnöke Mark Rutte volt. Neki semmi se tetszett. A Francia- és Németország által javasolt hétéves költségvetés (több mint egytrillió euró)—neki túlságosan pazarló.  A gazdaság megmentésének terve a koronaválságtól (750 mlrd euró)- a Next Generation Eu - a nem donor országok eltartottságát ösztönzi, melyek csak többet akarnak meríteni a közös európai kondérból.

Ezekből az országokból Rutte miniszterelnök szerint egyre több lesz, idesorolva nem csak a kelet-európai neofita országokat (Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia), de a fontosabb földközi-tengeri országokat is (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Ciprus, Portugália). 

Viszont Magyarországnak, a Szovjetunió korábbi szövetségesének gazdasági talpraállításához nem szabad segélyeket adni, csak hiteleket, vallja Rutte.

Szerinte figyelemmel kellene kísérni, hogy betartja- e ez az ország a demokratikus elveket (a bíróságok függetlenségét, szólásszabadságot),valamint a tolerancia  európai normáit. Ha nem tartja be, financiálisan meg kell büntetni, az aktuális segélyeket meg kell tagadni, hangsúlyozta Rutte az uniós költségvetés vitáján.

"Az Eu csúcstalálkozó megmutatta, mennyire mély az Eu széttagoltsága és hogy a nemzeti érdekek gyakran előtérbe kerülnek, még akkor is, amikor csak néhány tízmilliárd eurórol van szó."--mondta a «Газете.Ru»("Gazeta.ru")-nak a Saxo Bank makrogazdasági elemzés osztályának vezetője Christofel Dembik. A szakértő véleménye szerint a csúcstalálkozón megnyilvánuló csalódottság és elkeseredettség azt mutatja, hogy az ott elfogadott határozatoknak hosszú távon negatív következményei lesznek az egész Eu működésében, erősíteni fogják a kormányzó elit soraiban a széthúzást.

"Bár kevéssé tűnik valószerűnek, de ez a csúcs az Eu-ból való távozás felé lökheti Hollandiát. A tagállamok közti bizalom, mely a jóhiszemű együttműködésen alapszik, és amely az európai építkezés lényegéhez tartozik,  megrendült"--vonja le következtetését a dán Saxo Bank szakértője.

Hogy mennyire valószerű ez a prognózis, ha másból nem, abból látszik, ahogyan a 27 ország vezetői által egyeztetett hét éves költségvetést a felsőbb hatóság, az Európai Parlament értékelte. Az uniós költségvetést kötelező a nemzeti parlamentek és az Europarlament elé vinni. A 2021 — 2027 évek egyeztetett költségvetését az Európai parlament már megbírálta. A hétvégén (júl. 25-26 ford. megj.) a parlamenti képviselők nevében közzétett határozatban a végleges dokumentumban szereplő 40 program majdnem mindegyikével kapcsolatban elégedetlenséget fogalmaztak meg.

A képviselőknek nem tetszett, hogy az egyes országok szén alapú energiaforrásokról való "zöld átmenet" programjain sokat spóroltak. A migránsok menekülttáboraira és a határvédelemre szánt eszközök csökkentése is kérdéseket vetett fel, mely az "EU pozícióit fenyegeti az egyre instabilabb és bizonytalanabb világban".. A digitális korszerűsítésre fordítandó kiadások megvágása "Európa következő nemzedékeinek jövőjét fenyegeti".

Szeptemberben a szabadságok leteltével az Európarlament megvizsgálja  a költségvetést, ami óhatatlanul az euróintegrátorok és euroszkeptikusok újabb szembenállásához vezet.

Minden ajtó kulcsa.

Nem csoda, hogy az európai médiában az utóbbi napokban egyre gyakrabban fordul elő a Nexit szó. A kifejezés megteremtője - a holland ellenzéki "Szabadság Párt" vezetője Geert Wilders. Ő már 2014-ben, vagyis két évvel az előtt, hogy a britek népszavazást tartottak az EU-ból való kiválásról, a Nexitre szólította fel honfitársait.

"A Nexit a legjobb, ami történhet velünk. Újra gazdák lennénk az országunkban .  A bejárati ajtóink kulcsát újra a kezünkben tarthatnánk."--mondta Wilders az egyik interjújában.

Hollandia miniszterelnöke Rutte nem agitál nyíltan a kilépés mellett. Egyszer valahogy még konkrét érveket is felhozott a holland politikai fordulat ellen. Az ország elvesztene másfél millió munkahelyet, kezdődne a káosz, mondta Rutte 2017-ben, London és Brüsszel legkeményebb szembenállásának idején. De az utóbbi hónapokban, amikor a britek és Európa különválása eljutott a adósságok számolásába, Rutte a hollandok többségével egyetemben aktívabban lép fel az függetlenné válásának érdekében. És Hollandiában a többség euroszkeptikus.

 

Még 2017-ben a  Bruges Comp kutatóközpont közvélemény kutatást tartott, melynek  során kiderült, hogy a hollandok 56%-a szimpatizál  az Eu-ból való távozással.

Azóta ez a gondolat, főleg a migrációs válság hátterében, egyre népszerűbbé válik.  Hollandiában mindössze 17 millió ember lakik viszonylag kis területen, így a népsűrűség viszonylag magas (Európában a 4. legmagasabb) és sok holland betegesen reagál a menekültekre vonatkozó össz-európai kvótákra.

A hollandok még Ukrajna Eu csatlakozását is megpróbálták blokkolni. Az erre kiirt népszavazáson a lakosság   64%-a „nem”-el szavazott.

Boris Johnson  Бориса Джонсона parafadugója.

A The Telegraph szerint Hollandia polgárai között  népszerű London volt polgármesterének, Nagy Britannia jelenlegi miniszterelnökének Boris Johnsonnak, a Brexit hívének cikke.

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a bornak a parafadugós palack a legmegfelelőbb, valamint a repülőgép felszállásakor a bekapcsolva hagyott okostelefonok veszélyt jelentenek az utasoknak. Később kiderült, hogy ezek tévedések.

„Hasonló mítoszok az Eu fontosságára vonatkozó állítások”, mondta Johnson egyik fellépésén.

Nagy-Britannia példája, úgy tűnik, nem csak a hollandokat lelkesíti.

 A Nexit után a Frexit (Franciaország) következhet, írja az európai média.

De Hollandia után a legvalószínűbb szabadúszók mégiscsak Svédország, Dánia és Ausztria lesznek.

 Vagyis az Eu új hétéves költségvetésének tárgyalása során kialakult „zsugori négyek” csoportja. A tárgyalások során e négyekhez Finnország is csatlakozott.

 Mondhatjuk, hogy ezen észak európai országok álláspontja közös—vonja le a következtetést a Saxo Bank elemzője Christofer Dembiq, aki Koppenhágában él és különös részrehajlással figyeli a dánok és a hollandok hangulatát.

A „Gazeta.ru” («Газетой.Ru») által kérdezettt orosz szakértők nem hajlamosak az Eu dezintegrációjának kérdését dramatizálni. „A jelenlegi formátumban az Eu inkább geopolitikai, mint gazdasági tervezet. Éppen ezért a szegény és gazdag országok közti polarizáció nem zavarja az Eu, mint intézmény működését”,--monja az Orosz Népgazdaság és Állami Szolgálat Akadémiája RANKhiGS (РАНХиГС) állami szolgálat és igazgatási Intézete jog- és államtudományi tanszékének docense,  Kira Szazonova. Úgy gondolja, hogy olyan reális ellenzéki erő,  mely képes lenne az euroszkeptikusok önálló blokkjának kialakítására, egyelőre nem figyelhető meg az Eu-ban.

Visszatérés a konzervatív értékekhez

A skandináv országoknak van esélyük arra, hogy megőrizzék Európát és Európában önmagukat, ha az Eu liberális modellje megbukik, mondja Maxim Sein a „BKSZ Bróker” («БКС Брокер») befektetési főstratéga.

A „zsugori négyek” fenti országai és Britannia gazdaságilag, valamint az értékek és elvek szempontjából valóban közel állnak egymáshoz.

„Ez a közösség változatlanul szembe fogja magát állítani Európával, melyet a teljes széteséstől csak a konzervatív értékekhez való visszatérés tarthat vissza”, vélekedik a szakértő. 

Az Eu egyik országa sem akar akkora önállóságot, hogy le kelljen mondania a közös piac valamennyi előnyéről, a fiskális politika befolyásolásának lehetőségeiről mondja a TeleTrade vezető elemzője Pjotr Puskarev (Петр Пушкарев).

„Bármit is mondanak, Európa a közös nevező keresésének elve alapján él, hogy legalább részben kielégítse minden Eu tagország igényét. És az északi országok bármennyire közel állnak egymáshoz  jólétük tekintetében,gazdaságilag nem hajlandók saját levükben főni”,--mondja Puskarev.

 Még az európaiak számára oly fájó migránskérdés is jobban kezelhető Európa határain belül, mint kívül, véli a szakértő. „Ha területileg nem egy sziget vagy, mint Britannia, a határokat lezárni a migránsok elől egy egységes kontinensen problematikus”,--teszi hozzá Puskarev..

„A skandináv és a Benelux kétség kívül hagyományosan szoros kapcsolatokkal rendelkeznek. « Azonban, az Eu-tól külön nem lehetnek versenyképesek a geopolitikai óriások világában, olyanokkal mint Oroszország, Kína vagy az angolszász világ. Az euróintegráció pozitívumai egyelőre felülmúlják a valóban meglévő objektív negatívumokat”,--következtet a RANKhiGS (РАНХиГС) szakértője Szazonova.  

Orosz nyelvű forrás: https://www.gazeta.ru/business/2020/07/24/13164901.shtml?utm_source=yxnews&utm_medium=desktop&utm_referrer=https%3A%2F%2Fyandex.ru%2Fnews

Fordította: Halász Péter

A beszéd, mely miatt Putyin távozott, becsapva maga mögött az ajtót. Mi történt Hamburgban 1994-ben

A beszéd, mely miatt Putyin távozott, becsapva maga mögött az ajtót. Mi történt Hamburgban 1994-ben

Леннарт Мери во время выступления в штаб-квартире ЮНЕСКО в Париже 16 ноября 1995 года (иллюстративное фото)
Lennart Meri Az UNESCO párizsi főhadiszállásán 1995 november 16.-án tartott beszéde idején.( A fotó illusztráció) 

Amikor 1994-ben Észtország elnöke Lennart Meri beszédében Oroszország birodalmi terjeszkedésének veszélyéről kezdett beszélni, rendkívül feldühítette az orosz csinovnnyikot, Vlagyimir Putyint, úgyhogy az  távozott a teremből, becsapva maga mögött az ajtót. Mit is mondott Meri beszédében a szomszédos ország ambícióiról?

A G-20-ak idei tanácskozásának helyt adó Hamburg városának egyik legrégebbi hagyománya, az excellenciás vendégek (politikusok, üzletemberek, alkotó értelmiségiek) tiszteletére az öreg városházán évente adott díszebéd.   Az eseményt, melynek német neve Matthiae-Mahl, 1356 óta tartják a hanza városban. 

"Ez egy nagyon régi hagyomány, a légkör ott igen ünnepélyes és emelkedett --  mondja (link:говорит) a Matthiae-Mahl-ról a hamburgi üzletember. Wolfgang Rosenbauer  --Ezen a fogadáson megfelelően kell viselkedni, az asztalokon a városi kincstár ezüst étkészlete, az emberek frakkban, legjobb ruháikban, a beszédek csakis magas színvonalúak" 

A szervezők minden évben kiválasztanak egy tiszteletbeli vendéget, mely az egybegyűlteknek beszédet tart.   1994-ben Észtország elnöke, Lennart Meri (1929--2006) volt a tiszteletbeli vendég  és az akkor 42 éves Vlagyimir Putyin Hamburg testvérvárosa, Szentpétervár alpolgármestereként tartózkodott ott.         

A beszéd alatt Putyin olyat tett, amilyet a Matthiae-Mahl-on se előtte, se utána senki:felállt és távozott

A Die Zeit újságírója, a teremben tartózkodó Anna von Münchausen a következőképpen írja le az eseményt (link: описывает ): "A jelenlevőkre megvető pillantást vetve, katonás léptekkel távozik a teremből, lépései nyomán nyikorog a parketta. Mögötte összesúgnak. Ki ez? Mit akar? Az ajtó nagy zajjal becsapódik".

A visszaemlékezések szerint a szemtanúkat sokkolta az esemény.

Lennart Meri--észt diplomaták fia, aki átélte apja többszöri letartóztatását és Szibériába hurcolását, szovjet disszidens, az észt nemzeti újjászületés harcosa, dramaturg, prózaíró és műfordító--beszédében azt a gondolatát mondta el, hogy Oroszország, a demokrácia külső győzelme ellenére, mint birodalom nem szűnt meg és egyszer feltétlenül elfoglalja a szomszédos területeket.   

A Nasztojáscseje Vremjá (Настоящее Время--Jelenidő) lehozza  Lennart Meri 1994 február 25.-én, Hamburgban a Matthiae -Mahl díszebéden elhangzott beszédének (link:речи Леннарта Мери на торжественном обеде Matthiae-Mahl ) rövidített fordítását.

Lennart Meri elnök beszéde

Tisztelt polgármester úr, Excellenciás Uraim, Hölgyeim és Uraim! 

Az észt köztársaság elnöke vagyok.  Ha a szabad hanza város  Hamburg tornyait, csúcsait nézem, úgy érzem magam, mint otthon, a Finn öböl partján elterülő Revalban, Tallinban.  Ma egy megtisztelő feladat vár rám, egy feladat, mely számomra nagyon fontos: át kell adnom országom üdvözletét, mely valójában nincs is olyan messze Hamburgtól.

Hanza szelleme (link: Ганзейский дух,), melyet nem csak Tallin, de egy sor észt város is magáénak érez, mindig is a nyitottság és a józan ész szelleme volt. Ugyanakkor vállalkozó, sőt harcos szellem is, különösen, mikor a szabadság és annak megvédése volt a tét.

Otthon, Tallin régi városházán egy német mondás függ a falon, mely szépen illusztrálja a hanza szellemet: «Fürchte Gott, rede die Wahrheit, tue Recht und scheue niemand»--"Féld az Istent, az igazat mondd, igazságosan cselekedj és senkitől ne félj" «Fürchte Gott, rede die Wahrheit, tue Recht und scheue niemand».  Alávetem magam e régi mondásnak és nyíltan elmondom Önöknek az igazságot, ahogy azt most én és a népem látja.

<...>

Az észtek a totalitarializmus éveiben sem vesztették el hitüket a szabadságban. <...>  Mivel népünk nyugat-európai típusú társadalom és mivel sajnos geostratégiai szempontból nagyon sebezhető területen lakunk, az európaiaknál jóval nagyobb az érzékenységünk a közelünkben levő problémákra és fenyegetésekre. A mai világ gyakorlatilag már elvesztette ezeket az érzéseket.  

<...>

Ahogy a városházánk falán lógó intelem mondja, nyíltan megmondom Önöknek, hogy én és népem bizonyos aggodalommal figyeljük, hogy a Nyugat milyen kevés figyelmet fordít arra, hogy Oroszország hatalmas térségein mi érlelődik.

 

Szubjektív szempontból érthető, hogy a Szovjetunió szétesését a Nyugat egyfajta győzelemként értékeli: szubjektíve az is érthető, hogy a Nyugat reményét és szimpátiáját az Oroszországban működő reformerőknek szenteli. Ezzel együtt ezzel a hozzá állással a Nyugat azt kockáztatja, hogy az önbecsapás satujába kerül. A második világháború után az USA és Nyugat-Európa országai több mint 80 milliárd dollárt költöttek a Tito rezsim támogatására és a Szovjetunió távoltartására az adriai partoktól.  

Tegyük fel magunknak a kérdést: hihetünk-e az etnikai konfliktusok megoldásában azon állam béketeremtő és közvetítő szerepében, mely képtelen megbirkózni saját legsúlyosabb etnikai és etikai problémáival? A nyugtalanságunk csak fokozódik, ha figyelmesebben megnézzük az orosz külügyminisztérium nemrég kiadott dokumentumát.   Ebben arról van szó, hogy a szomszédos országokban élő etnikai oroszok problémájának megoldására  Oroszország  nem csak diplomáciai eszközöket alkalmaz.  Tekintet nélkül arra, hogy ezek az orosz etnikai kisebbségek a szomszédos országokban gyakran a helyi lakosság erőszakos megszállása és kitelepítése következtében jelentek meg.

Ebből a moszkvai dokumentumból csak arra következtethetünk, hogy Oroszország készen áll egyéb eszközök alkalmazására. Hogy mik lehetnek ezek az eszközök, mi észtek és a többi kis nép túlságosan is jól ismeri közelmúltja történelméből.

Engem nyugtalanít, hogy az orosz külpolitika és politikai filozófia vezetését újra az irracionalizmus hatja át. Szolzsenyicin már régen felszólította az oroszokat, hogy búcsúzzanak el a birodalomtól és magukra összpontosítsanak. Arról beszélt, hogy el kell fogadni az "önkorlátozás szellemét", úgy gondolta, hogy az oroszoknak a saját gazdasági, szociális és intellektuális problémáikat kell megoldani.  Nagy kortársuk felhívását figyelmen kívül hagyva, az orosz politikusok újra nyíltan országuk valamiféle "különleges szerepéről", "béketeremtő missziójáról" kezdtek beszélni, melyet az új Oroszországnak a volt Szovjetunió térségében kell betöltenie.  Jelcin elnök egyik legközelebbi tanácsadója Szergej Karaganov ezt a gondolatot látszólag szerény és nem erőszakos formában mondta ki, bár valójában ez elég kemény dolog: Karaganov azt mondta, hogy Oroszországnak «primus inter pares», egyenlők közt az elsőnek kell lennie a volt szovjet birodalom egész térségében. Eszembe jut Orwell híres szállóigéje a kommunizmus szovjet változatáról:"Mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek". 

Miért nem ismeri el Oroszország, mely szavakban szakított a Szovjetunió bűnös örökségével, hogy a balti országok--Észtország, Lettország, Litvánia--megszállása és a Szovjetunióhoz csatolása akaratuk és a nemzetközi jog megsértésével történt először 1940-ben. majd 1944-ben, majd ezen nemzetek létét fenyegették a szovjetizáció és a ruszifikáció évtizedei? Az orosz külügyminiszterhelyettes Szergej Krilov a balti országok kérdésére még ma is hivatalosan kijelenti, hogy 1940-ben Észtország, Lettország, Litvánia "önkéntesen" csatlakoztak a Szovjetunióhoz.  Még jó, hogy nem mondja, hogy észtek tízezrei, beleértve magamat és teljes családomat, "önkéntesen" engedélyezték a szovjet hatóságoknak, hogy deportálják őket Szibériába.   

Hölgyeim és Uraim, hogy lehet ezt nyugodtan hallgatni?  Érthető,  hogy ez a többé kevésbé ismert tiszta orosz irracionalizmus az orosz politikát valami abszolút megjósolhatatlanná dologgá teszi. .De van még egy nyugtalanító  tendencia, melyet a nyugati demokráciák a saját kényelmük érdekében reálpolitika megnyilvánulásának  neveznek.   Arról a stratégiáról beszélek, melyet az "agresszor megbékítése" stratégiájának kellene neveznünk. Ezzel a hozzáállással Önök, akaratuk ellenére az orosz birodalmi erők cinkosává válnak. Oroszországban a mai napig hiszik, hogy a legsúlyosabb belső problémák megoldhatók a szomszédok fenyegetésével, új területek elfoglalásával.

<...>

Az Oroszországban (mely még ma is inkább egy szuperkontinensre, mint egy átlagos államra emlékeztet) zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat, bármennyire szeretnénk is, nem lehet kívülről kontrollálni.  <...> Ha tényleg szeretnének Oroszországnak és népének segíteni, akkor érthetően  meg kell magyarázni a jelenlegi orosz vezetésnek, hogy még egy birodalmi hódítást  senki sem tűr el.   Akik ezt nem teszik meg, azok a demokrácia ellenségeit segítik Oroszországban és a többi posztkommunista országban. 

Mint említettem, Hölgyeim és Uraim, Észtország nagyon közel van Németországhoz és Hamburghoz.  A Nyugat és elsősorban Németország sorsdöntő választás előtt áll.  Vagy tűri a nagy keleti hatalom imperialista politikáját, támogatja financiálisan, sőt még valamilyen rövid távú hasznot is megpróbál kicsiholni--ami, kedves hallgatóim, igen rövidlátó politika lenne.  Vagy segít a demokrácia, szabadság, felelősség és béke eszméinek felülkerekedni a Balti tengertől a Csendes óceánig terjedő hatalmas térségben. Ha ezt szeretnék elérni, akkor a demokratikus Nyugatnak határozott erőfeszítéseket kell tennie, hogy biztosítsa a német határtól keletre eső  kis és közepes országok stabilitását és biztonságát. Ez alatt egész közép -Európa területét értem, mely értelmezésem szerint a Baltikumban az észt Narvától az Adriáig terjed. Ide tartozik Ukrajna is.

Ha sikerül ezt a zónát a demokratikus világba integrálni, akkor ezen országok példája pozitívan fog hatni Oroszországra Mi stabilan a Nyugathoz akarunk tartozni, vagy inkább kell tartoznunk.

<...>

Ha ezeket az országokat, Észtországot is beszámítva, a sors kénye-kedvére, vagy Moszkva kegyeire bízzuk, melynek bármikor feltámadhat birodalmi étvágya, akkor ennek ára megfizethetetlen lesz, még akkor is, ha egész Európa fogja állni a számlát.
<...>

Mi kitartóan  igyekszünk megérteni az Önök helyzetét.  Kérem, próbáljanak megérteni minket is.  Ez egész Európa, következésképpen Németország és Hamburg érdeke is! 

https://www.currenttime.tv/a/28598781.html

süti beállítások módosítása